Megtisztel kedves Érdeklődő, hogy felkereste honlapomat.

Engedje meg, hogy a megszokott beköszöntő előtt ibolya virágokkal lepjem meg Önt.

Az ibolya csokor kontra karantén

Rengeteg ibolya van idén az udvaron, a fűben. Mindig elgondolkodom, hogy miért most? Mit is mond a természet azzal, hogy az idén sok-sok ibolya van, nemcsak az én kertemben? Az ibolya, a tavaszi napforduló virága, alig látszik ki a földből, de mégis tudunk neki örvendeni. Az ez évi napfordulóval valami mást is megismerünk a világból, mint eddig. Most nagy számban mutatja magát az ibolya virág. Az ibolya, ez a kedves kis virág, a megújulás virága. Amikor már láthatóan legyőzi a fény a sötétséget, akkor nyílik, a fény győzelmének reményét kifejezve. „Mária alázatossága” virágának is nevezik. Amiatt, mert Mária testesíti meg a Teremtő akaratának elfogadásával a szolgálatkészséget. A Mindenható akarata és az ember kicsinysége között az alázat teremti meg a hidat. Ahogyan az ibolya ártatlanul nyílik a hideg földből a fényre törekvően.

Én is szedtem már több csokorral és szerényen illatozik a lakásomban. Imádom az illatát, közel hajolva hozzá átjár valami diszkrét tisztaság, áthatol az ibolyából belém. Rögzíteni tudom. Próbálják meg a kép segítségével felidézni önmagukban ezt az érzést, biztos már sokszor szagolták életükben ezt a piciny virágot és csodálták egyszerű szépségét! És csak csodálják…, felidézve…, és csak csodálják! Hagyják, hogy hasson!

Az ibolya a tavasz egyik első növénye, az illatán kívül a színével, az ibolyaszínnel sok féle gyógyító erőt lehet mobilizálni, tudatosan is. Az ibolyaszín, az ibolyaszínű fény, és az u.n. ibolya láng a tudatalattink számára ismerős. Az agy is felismeri, hisz minden szín egy bizonyos frekvencia hullám, amit jelen esetben ibolyaszínnek neveztünk el. Igazából az agy, csak a hullámot érzékeli, de színnek nevezzük. Képzeletben is képesek vagyunk „látni”. Az ibolyaszín a kegyelem, a megbocsátás belső folyamatait hozza működésbe bennünk úgy, hogy még a múlt hibáinak az emlékét is képes megváltoztatni. Milyen nagyszerűen működik számunkra a természet!

Miért is írok ezekről a karantén idején? Azért, hogy bizonyosságokat adjak a természet ereje segítségével, hogy a Teremtő mutatja, hogy jó úton járunk és megoldáshoz vezetnek erőfeszítéseink. Együtt kijutunk a bajból! Bízom abban, hogy tudnak a sorok között olvasni és megőrizzük együtt a reményt a szívünkben és a jóra, a fényre fordítjuk tekintetünket ibolya fejünkkel.

A korona vírus üzenete

A CSEND táboromban készült ez a kép. Akkor éppen a napfelkelte csodálatos élménye után voltunk és az egyik elbűvölő kedvességgel élő nő készítette a képet, rólam.

Azért vettem elő ezt, mert most a saját csend táborunkban kell lennünk. A csend táborba azért megyünk el, hogy elszakadjunk a hétköznapi felgyorsult, eszeveszett világunktól és belépjünk a saját szeretet terünkbe, tudatosan rátalálva gyökereinkre és a spiritualitásunkra. Arra, ami maradandó érték számunkra.

Miért nevezem ezt most Csend tábornak? Az elvonulás miatt. A saját otthonunkba.

Fizikai szeparáció! Mi célból? Azért, hogy érzelmileg tudatosan nyissunk a szeretet kapcsolatainkban, a családunkban a családi értékek felé. A hétköznapi családon belüli megélések jelentőssé tételének irányába. Azért, hogy ne feledjük az eredendő összetartozást a családban. Azért, hogy legyen ennek tere, határai. A vírusok hozzátartoznak az élethez, normál esetben csak edzik, coacholják az immunrendszerünket. De most figyelmeztetnek bennünket arra, hogy már nem vagyunk képesek a saját határainkat védeni. Vagy a fizikális, vagy az érzelmi, vagy a mentális túlterhelés miatt. Ekkor az immunrendszerünk sem védekezik ellenük, mert már nem kapnak parancsot a védekezésre, vagy nem ismerik fel, hogy ki az ellensége a testnek. A psziché nyelvére lefordítva ezt, az immunrendszer működtetésében a léleknek, persze az agyon keresztüli irányítással, elsődleges szerepe van. Ha tudatosan nem kísérjük figyelemmel a terhelésünket, és nemcsak kísérésről van szó, hanem kézben tartásról, komolyan vételről, akkor az immunrendszerünk nem tudja végezni a feladatát a megfelelő módon. Egyértelmű parancsra van szüksége! És mi ez a kód, mi ez a parancs, ami meghatározza a teljes gőzzel működő saját határvédelmünket? Annyira egyszerű! Szinte alig merem leírni! Szóval csak ennyi: Szeretek élni, örülök az életemnek! Ez az az utasítás, ami bekapcsolja az énfókuszú kiegyensúlyozott határvédelmet! Természetesen működésbe hozza az öngyógyító mechanizmusokat! Az immunrendszer a maga módján lerombolja a „rosszat” és teret ad ez által a saját gyógyító programjainknak! De belső hitünk mélységében kell, hogy legyen az életünk öröme!

Vissza találni az életünkben a létezés értelméhez! Lehet, hogy már a munkahelyi követelményeket jobban szem előtt tartjuk a családi igényeknél? Vagy már idős emberként belefáradtak az életükbe, nincs már öröm benne? Ideje van annak, hogy ne csak túléljük a hétköznapokat, de megéljük a saját és családi létünk örömét. Elszoktak a szülők az élet tanításától! Elszoktak a szülők a gyerekek hétköznapi életbe való bevonásától, a nagy rohanásban. Valójában annak van óriási jelentősége a felnőtt életben, hogy tudatosan megtanuljuk az életet működtetni, jóvá tenni! A gyerekek nem ismerik meg most gyermekkorukban, hogy mi is kell a jó, boldog felnőtt élethez. De mi felnőttek tudjuk ezt? Vagy csak a megélhetésért folytatott családon kívüli „harcban” kergetjük az elképzelt céljainkat, Amik már nem a családi közös hétköznapi létünk öröméről szól, hanem valami nem létező csak a jövőre irányuló illúzió kergetésről. Mennyi az elég az életünkhöz a mérhető jóból? A fizikai világ mérhető, mennyi belőle az elég? Mennyi szükséges a nem mérhető érzelmekből? A családon belüli szeretetet nem elég tudni, hogy van! Át kell élni! Beszélni róla, kifejezni, elismerést adni! Ennek időt adni! Ez időben mérhető! Mennyi időt fordítottál a családodban a szereteted kifejezésére mostanában? Ez már mérhető lenne. Első lépés a közös otthoni étkezések „szertartásának” megerősítése. Milyen sokat beszélek ennek jelentőségéről a terápiákban. Általában a sok elégedetlenség közepette élő családban nem étkeznek együtt szinte sohasem. Pedig milyen egyszerű is lenne együtt csinálni valami közös jót! Ez a korona vírusos karantén megadja a lehetőséget, hogy együtt állítsa elő a család és együtt is fogyassza el az ételt! Király lenne, stílusosan! Az étel és az élet szavaink ugyanabból a hangokból állnak!  Természetesen minden olyan pozitív családi érték rehabilitációja szükséges végre, amivel közelebb kerülnek a családtagok egymáshoz, érzelmileg! A fizikai szeparáció során gyakran a hála is könnyebben megszületik, amire óriási szükség van a családokon belül! Sokkal jobb, mint a harag, vagy a düh! Békében együtt lennit most el kell kezdenünk tudatosan tanulni! Persze az a legjobb, ha ez már csak folytatása a boldog családi létnek! A természetes, pozitív családi értékrendben nem csak azért neveljük fel a gyerekeinket, hogy külföldön majd sok pénzt keressenek és így váljanak boldoggá gyökerek nélkül, hanem a közös jövő teremtés miatt taníttatjuk őket. De ne feledjék, hogy a család létrehozása legalább olyan nemes cél, mint az elegendő pénz megteremtése. Az önmegvalósításnak nem egyetlen célja a karrier teremtés, az önmegvalósításnak ugyanolyan célja a saját család teremtése. Ezzel a vírusos szeparációval megláthatjuk, hogy hogyan is állunk ezzel? Kinek mit jelent az otthona? Az otthona illata, az otthona ízei, az otthona béketeremtő ereje. A belső béke átélésének helye.

Spirituális értelemben mit mond ez a korona vírus? A vírusok „királya”? Hogy az ember, ember, függetlenül, attól milyen a bőr színe, pénzügyi helyzete, körülményei. Nem válogat, máshol van a mérce. Persze a különböző betegségek is üzenik ezt. De most hangosabban, többeknek mondja egyszerre, az egész Földnek harsogja Az együttélést, a jól együttélést komolyan kell venni. Ennek a kicsi, szinte láthatatlan dolognak, vírusnak kell tanítania bennünket a saját egységünk, a szeretet kapcsolataink felemelésére a békés egymás mellett élésre. Azért, hogy ne a nagy jelentős méretű dolgok irányítsanak csak bennünket, hanem a jelentéktelennek tűnő dolgokra is szánjunk figyelmet. Az együttélés érekében. Tanítja nekünk, hogy nem a pénz teremti az embert, hanem az emberi értékek teremtsék a pénzt, a megélhetést! A tudat határozhassa meg a létet, és ne a lét a tudatot! A Teremtő ereje, az Isteni erő csak a belső hangunk felismerésével mutatja meg magát. Nem mások kiabálják a fülünkbe! Le kell hozzá lassulnunk, mert halkan szól! A gondolataink útján a belső csendünkben, a belső örömünk átélése közepette! A Teremtő hangja a fejlődésre hívja fel a figyelmünket. A hogyant ránk bízza, ahogyan képesek vagyunk megtanulni a szeretet hangjának érzékelését.

Változtassuk meg szemléletünket, hogy a jelentéktelennek tűnő, nem mérhető, nem látható dolgok visszakerüljenek a természetes körforgásba!  A létezés több, mint 3 dimenziós!

A prevenció az nem a félelem terméke! A prevenció olyan, amivel tudjuk, hogy többek leszünk a problémánál. Megjavítjuk az utat, hogy jól menjen a szekér. Nem a célunkhoz vezető út elkerüléséről szól, hanem a célhoz vezető út zökkenő mentésítéséről hogy, legyen erőnk oda eljutni ahová szeretnénk, ahová alkalmasak vagyunk odaérni!

De, hová is megyünk mi emberek most? Mi a mi közös utunk?

A közös felelősség vállalás felé, a szeretet kapcsolatokban élő ember természethez való visszatalálása irányába!

Tanuljunk újra együtt élni a saját lehetőségeinkkel emberhez méltó módon!

Szabó Irén

Itt hagyom a régi bevezetőt is, biztos van olyan akinek fontos információval szolgál.

Talán úgy érzi, hogy a „megtisztel” szó nem illik ide?

Én, Szabó Irén (előző nevem: Birizló-Szabó Irén) emberként, és szakemberként is megtisztelve érzem magam, ha valaki eljön hozzám életének nehéz időszakában, vagy csak kíváncsiként.

Egy pszichológussal való találkozás, az ember-ember találkozás a szó igazi, valódi értelmében.

Egy pszichológushoz elmenni elszántságot igényel, ilyenkor az ember „kérlelhetetlenül” össze kell találkozzon … önmagával. Igen, önmagával! A pszichológus csak segíti őt eben a találkozásban.

Szakemberként klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, szakpszichoterapeuta, individuálpszichológiai kiképző pszichoterapeuta, gyermekpszichodráma pszichoterapeuta vagyok, de legfőképpen egy érző, lélegző, létező ember.

A kreativitás számomra az ember megismeréséhez vezető művészi út. Minden ember egy művészi alkotás, felfedezése is a szó teljes értelmében alkotás.

Mindezek mellett örülök annak, hogy olyan ember lehetek, akit a családja szeretete támogat. Így a gyógyítás mellett a magánéletemben is nagy becsben tartom a szeretteim, a barátaim erősségeit. Nagy jelentőségű számomra az az időminőség, amikor velük együtt lehetek. Az alkotás iránti igényemet velük együtt is megélhetem, de az egyedüli alkotó munkát is kedvelem. Így szeretek festeni és készítettem már bábokat is. Valamint mostanában az írás, mint alkotó tevékenység is érdekel.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.